Békanyállal szegett zöld tónak a partján,
bámult a béka, gülü szemmel bambán.
Időnként pislogott, bánatosan brekegett,
komótosan kapta el az arra tévedt legyeket.

Régóta várta már a király szép leányát,
hogy az csókkal illesse, fülig érő száját.
Mert a béka, e zöld, nyálas, bamba varangy,
király volt maga is, ha másban nem, ott alant.

Reménykedve tengette életét a parton,
mert egy elbukott hősnek sehol sem jár pardon.
Elképzelte már a találkozást sokszor,
s mindannyiszor rájött: csak árnyékokkal bokszol.

Egy révületben, úgy elszállt randa hősünk,
hogy képzeletben már másodszor is nősült.
Otthagyta az elsőt, kényére, kedvére,
s lecsapott rögtön a második kezére:
 
Hidd el kislány, én vagyok a király,
csak megcsúfolt engem a DNS spirál!
Rosszabb, mint a vasorrú, örökletes átok,
ha születésetektől fülig ér a szátok.

Számos lány volt, ki közeledett felém,
De undort láttam mindnek gyönyörű szép szemén.
Te vagy a második, ki tán hajlandó lenne,
s egy halvány csókkal kedvesévé tenne.

Csókolj meg szép leány, állok elébe!
S könny szökött szegény varangy tágra nyílt szemébe.
De a lány habozott: hogyan csókoljam? Fülig ér a szája!
Milyen gusztustalan egy nyálas béka smárja!

S hősünknek még így, álmában sem sikerült,
s kedve maga, azaz a béka segge alá került.

Sziklai Frigyes

Tanács

Bemehet a víz

az ember orrába,

hogyha beleszagol

a járdán a tócsába.

Márpedig az nem jó,

- ne csinálja senki!

Tócsaszaglás helyett

érdemesebb menni.

Ima

Jaj, csak egyszer majd

nehogy pont én legyek

az a csúf nagy bogár,

akit az előbb tapostam agyon

direkt!

A kebelbarátom

Valahol egy kebel

nekem a barátom.

Szép és igen okos,

- képzeletben látom.

Testi-lelki szinten

volnánk sülve-főve,

csak a nő hol van,

kire rá van nőve?

Buborék

Ej, buborék, buborék,

Színejátszós, csodaszép,

Imitt veres, amott kék

Orromból gyött ki elébb.

Viziló

A víziló is randa

és büdös a szája,

Mégse mondja mindig, hogy:

"Jegyeket, bérleteket

kérem ellenőrzésre felmutatni!"

Csirkecombok

Ne féljetek tőlem, véresre sült combok!

Ne bújjatok tömzsi jómagam elől!

Nyeldeklőm kárpitján nincsenek fémhorgok

- Ha ezektől félnétek-, ott fenn nem akadtok.

Lágy, ölelő nyelvem csókos forgatással

Hengerít majd derék, masszív fogak alá.

Péppé aprítástok nyájas rítusával.

A nyelőcső csúszdáján hullámvasutazva,

Dévaj kacagással juttok a hasamba.

Gyomrom fürdőjében, forró medencében,

Mind élvezkedhettek emésztődéstekben.

Beleim tömlőin végighömpölyöghet

Hurka alakúvá képzett maradéktok,

S nemsokára végül együtt ünnepeljük

- Megnyitván kapumat - dicső zuhanástok.

Forróvíz-visszatérővezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez

Hallga csak!

Nem a beléndeklelkű éj küldi ránk lomha pillangó képében

Iszonyú mérgű ostorát?

Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre

A levegő sápadt vásznait?

Esetleg kékellő lábnyomom e földi porban

Messze csörgedező patakként fürdeti

Juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak

Süvöltő jajszavát?

... Vagy ez csak a forróvíz-visszatérővezeték

A fűtési ellenarámú vezetékhez?

A ponty

Ej, de nehéz dolog a ponttyal csókolózni!

Nemcsak mer' a pontynak túl kicsi a szája,

Hanem mer' a ponty az nyálkás, undorító .

Kihányja a belét, aki megpróbálja.