Laár András költészetéből

Tanács

Bemehet a víz

az ember orrába,

hogyha beleszagol

a járdán a tócsába.

Márpedig az nem jó,

- ne csinálja senki!

Tócsaszaglás helyett

érdemesebb menni.

Ima

Jaj, csak egyszer majd

nehogy pont én legyek

az a csúf nagy bogár,

akit az előbb tapostam agyon

direkt!

A kebelbarátom

Valahol egy kebel

nekem a barátom.

Szép és igen okos,

- képzeletben látom.

Testi-lelki szinten

volnánk sülve-főve,

csak a nő hol van,

kire rá van nőve?

Buborék

Ej, buborék, buborék,

Színejátszós, csodaszép,

Imitt veres, amott kék

Orromból gyött ki elébb.

Viziló

A víziló is randa

és büdös a szája,

Mégse mondja mindig, hogy:

"Jegyeket, bérleteket

kérem ellenőrzésre felmutatni!"

Csirkecombok

Ne féljetek tőlem, véresre sült combok!

Ne bújjatok tömzsi jómagam elől!

Nyeldeklőm kárpitján nincsenek fémhorgok

- Ha ezektől félnétek-, ott fenn nem akadtok.

Lágy, ölelő nyelvem csókos forgatással

Hengerít majd derék, masszív fogak alá.

Péppé aprítástok nyájas rítusával.

A nyelőcső csúszdáján hullámvasutazva,

Dévaj kacagással juttok a hasamba.

Gyomrom fürdőjében, forró medencében,

Mind élvezkedhettek emésztődéstekben.

Beleim tömlőin végighömpölyöghet

Hurka alakúvá képzett maradéktok,

S nemsokára végül együtt ünnepeljük

- Megnyitván kapumat - dicső zuhanástok.

Forróvíz-visszatérővezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez

Hallga csak!

Nem a beléndeklelkű éj küldi ránk lomha pillangó képében

Iszonyú mérgű ostorát?

Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre

A levegő sápadt vásznait?

Esetleg kékellő lábnyomom e földi porban

Messze csörgedező patakként fürdeti

Juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak

Süvöltő jajszavát?

... Vagy ez csak a forróvíz-visszatérővezeték

A fűtési ellenarámú vezetékhez?

A ponty

Ej, de nehéz dolog a ponttyal csókolózni!

Nemcsak mer' a pontynak túl kicsi a szája,

Hanem mer' a ponty az nyálkás, undorító .

Kihányja a belét, aki megpróbálja.