A Mustang (III. rész)
A harmadik generáció 1979–1993-ig terjedő időszak volt. Az autó disájnja teljesen eltért a korábbi változatoktól. A tervezőknek fő szempontja lett, hogy az autóban négy utas kényelmesen elférjen. A korábbi verziókban ugye, a hátul ülőknek igencsak szűkösre hagyták a helyet. Továbbá az új modell első kerék meghajtású lett. Minden sportos vezetési lehetőségtől megfosztva ezzel a tulajdonost. Nyugodtan kijelnthetjük, s Mustangból családi autót faragtak.
Az első lámpák 2x2-es, téglalap kialakításúak lettek, emiatt „négyszeműnek” is nevezték ezeket a modelleket. Az egész autó háromszögre emlékeztető formát öltött. A karburátort 1986-ban felváltotta az elektromos befecskendező rendszer, amely lényegesen környezetkímélőbbé tette a 2,3 L-es 4-hengeres és az 5,0 L-es V8-as motorokat.
A ’94-’04-ig tartó (negyedik generáció) időszakban az autó már valamivel emberibb formát öltött. A négy szemből húzott lámpát csináltak, amely az autónak kissé agresszívebb formát adott. A vágtázó lovat formáló mustang logó újra keretet kapott, amelytől az előző generációban megfosztották és a karosszériára visszakerült a fordított „C” alakot formáló kialakítás. Ez Patrick Schiavone-nek és társdesignereinek volt köszönhető. Ők szerettek volna megint valamit látni a régi Mustangokból. Az autó újra hátsókerék meghajtást kapott, bár a motorok teljesítményét lecsökkentették. Kezdetben V6-os szíveket pakoltak bele, melyeknek a teljesítménye még a 150 LE-t sem érte el.
A tisztelt vásárlók pedig korlátlanul válogathattak az ötsebességes manuális váltó és a négysebességes automata között.
Az 1996-os szezonban azonban a tervezőkből előbújt az amerikai kisördög (és „elég a kisteljesítményű, kisköbinches Mustangokból!!” felkiáltással) a ’96-os GT-kbe már V8-as, 4,6 L-es 214, 225LE-s majd 250 lovas motorokat építettek. De hát a GT-k mindig is kivételek voltak. Három évvel később az - enyhén fogalmazva – félresiklott style-t is megelégelték és újrarajzolták az autót. Az új forma élesebb kontúrokat kapott és hosszabb kerékíveket. Ez a New Edge Styleing, mintha egy előrejelzés lett volna, hogy jön még itt Ford Mustang amely méltó örököse lesz a ’60-as, ’70-es évek klasszikusainak.
Műszakilag a Mustang természetesen a korral együtt fejlődött (vagy a kor fejlődött műszaki újítások révén, nézőpont kérdése) és az autóba egyre modernebb és nagyobb biztonságot nyújtó újítások kerültek. Amelyek a mai autókban már alapcuccok.
Ahogy a negyedig generáció, lassan a vége felé közeledett úgy jelentek meg az ötödik generáció előfutárai. A GT-k mellett három fő kategória van még, amit érdemes megemlíteni. Az egyik a 2001-es Bullit, amelyben egyértelműen a ’68-as fastback kialakítású Mustangra ismerhetünk, a 2003-as és 2004-es Mach1 a maga 321 lóerejével és a Cobra, amely már 389 LE-t teljesített.
A ’99-es New Edge Stylingal, az az után épített GT-kkel és V8-asokkal a Ford lassan kezdett visszatalálni arra a régi és csodás területre ahol az első Mustangok születtek.
Az ötödik generáció, 2005-2014.
A Ford a 2005-ös újratervezett modelljét a 2004-es Észak Amerikai Auto Show-n mutatta be. Az új stílus, egyértelműen a késői ’60-as évek fastback Mustangjainak, karakteres, agresszív dinamikáját visszhangozza.
A fejlesztés Hau Thai-Tang vezetése alatt Sid Remnarce külsős designer közreműködésével történt. Az autó a 2005-2010-es években tipikusan 4,0 L-es, V6-os, jellemzően 210 LE-s motorokkal felszerelve gurult le a futószalagokról. A GT-k ekkor kaptak először alumínium blokkot, 4,6 L-es hengerűrtartalommal, V8-as kialakítással és 300 LE-s teljesítménnyel. Váltójuk, defaultból, öt sebességes manuális váltó volt. Az automata öt sebességes opcióként szerepelt a felszereltségek listáján. Ezek a Mustangok műszakilag természetesen már mindent tudnak amit egy mai autónak tudnia kell. Hosszuk 4,8 m alatt maradt 2-3 cm-el, a szélessége viszont közel 1,9 m-re bővült. A mai modelleken meg is figyelhető, hogy veszítettek az elődök kecsességéből. Az autó tömzsibb lett. Persze ettől még a mostani Mustangok már (vagy újra) egy jól kitalált szépen designolt igazi iparművészeti alkotások. J. Mays a Ford design főnöke „retro-futurizmus”-nak nevezte ezt az új vonalat.
A 2010-es modellek már nagyobb – 19 inch-es – es kerekeken gurulnak és elektromos stabilitás vezérlést építettek beléjük, ami – lássuk be – kell is.
Egy évvel később már 6-sebességes automata és manuális váltók kerültek az autókba és a korábbi elektromos kormányzást segítő rendszert hidraulikusra cserélték. Ekkor már az alapmodellek is alumínium blokkot kaptak, ami egy V6-os motor esetében 18kg mínuszt jelentett. A Shelby GT500-as Mustangnál például a V8-as, 5,4 L-es blokk alumínium kivitelezése miatt az autó 46 kg-al lett könnyebb.
Tavasszal, 2012-ben, a Ford bemutatta a „korai” 2013-as Mustangot az új Shelby GT500-at.
Shelby GT500
Az autóba egy 5,8 L-es, V8-as, 662 LE-s bivalyerős hajtóművet applikáltak, 6-sebességes manuális váltóval. Ezzel elérkeztünk napjainkhoz. Ezek a gyönyörű autók még mindig gördülnek ki a gyár kapuin, ami nem is csoda. Azt gondolom, hogy – kicsivel több, mint – hatvan éve a Ford olyan ikonikus és maradandó modellt hozott létre, amely még egy jó darabig biztosan nem fog eltűnni az autógyártás izgalmas világából.
Szolbathelyi Szilárd