A Vörös Báró
A földön tombol a kegyetlen állóháború, a levegőben pedig új hősök születnek, akik ismét, a történelem során talán utoljára, a lovagiasság szabályai szerint harcolnak egymással. Helyszín az első világháború nyugati frontja, a főszerepben pedig az új fegyvernem harcosai, a pilóták, köztük is a háború legeredményesebbjével Manfred von Richthofennel, a Vörös Báróval.
A Vörös Báró
Manfred Albrecht von Richthofen kiemelkedett az újkori lovagok közül. Nyolcvan igazolt és számos igazolatlan légiharc-győzelmével magasan ő volt az első világháború legeredményesebb pilótája. Porosz nemesi családban, a sziléziai Kleinburgban, Breslau közelében született 1892 május 2-án. Családja mezőgazdasági munkát végzett, de katonai hagyományokkal is rendelkezett, nagyapja egyik tetvére tábornok volt. Richthofen báró a háború kezdetén a lovasságnál szolgált, de hamarosan átképezték őt pilótává, a lovasság akkor már elavult fegyvernemnek számított, hiszen hasznavehetetlen volt a kialakult állóháborúban.
1916-ban fejezte be a repülő tanfolyamot és indult útjára a dicsőség és később a vörösre festett Fokker Dreidecker (Háromfedelű.) I-ese szárnyain, hogy aztán 1918 április 21-én légiharc közben lelje halálát.
A keleti fronton végzett felderítő repüléseket, ezután Franciaország fölött indult éles bevetésekre. Az első világháborúban a pilóták még közelharcot vívtak, a párbaj kimenetelében döntő szerepe volt a személyes bátorságnak, a manőverező képességnek és a helyzetfelismerésnek. Richthofen első ellenfelét Champagne fölött lőtte le, de mivel a gép a francia vonalak mögé esett, így nem volt igazolható győzelem, tehát a szabályok szerint nem könyvelhette el. A franciák „Vörös Ördögnek”, a britek „Vörös Bárónak” nevezték őt, később ez utóbbi vált fogalommá. Ha csak tehette, kerülte a kockázatot és a bravúrokat, hideg fejjel, taktikázva aratta egyik diadalt a másik után. Gépének szárnyfesztávolságát a tervezők lerövidítették, így fordulékonyabb lett ellenfeleinél. Richthofen 1916 novemberében 11. légiharcában legyőzte a legnevesebb brit pilótát, Lance Hawker őrnagyot, ekkor vált legendává. Tizenhatodik győzelme után megkapta az egyik legmagasabb német katonai kitüntetést a Pour Le Meritét és saját egységet kapott. Légi századát mozgékonysága és a rikító színekre festett repülőgépek miatt az újságírók "repülő cirkusznak" nevezték el. 1917 júniusában bevetés közben fejlövést kapott, amiből az orvosok minden erőfeszítése ellenére sem gyógyult fel teljesen. Élete végéig orrvérzés, kínzó fejfájás gyötörte. Richthofent – mivel a német vezetés attól tartott, hogy halála katasztrofális hatással lenne a háborús morálra – megpróbálták rábeszélni az irodai munkára, ő azonban erre nem volt hajlandó.
Sokáig tisztázatlanok voltak halálának pontos körülményei, többen is „pályáztak” a dicsőségre, Roy Brown kanadai pilóta, Cedrick Popkin és William John „Snowy” Evans ausztrál géppuskások. Kutatások bizonyították, hogy a Vörös Bárót a földről érte a végzetes lövés, de az a mai napig nem tudható pontosan, hogy ki adta le azt. A Britek temették el francia földön fényes katonai pompával. Roy Brown, aki meg volt győződve arról ő lőtte le a bárót, később így ír róla: Úgy éreztem, hogy valami jogtalant cselekedtem, semmiféle örömöt nem tudok érezni, hogy Richthofen az én fegyveremtől esett el. Szívesen visszahívnám az életbe!
Repülőgépek az első világháborúban
A háború kezdetén a hadvezetés nem nagyon tudta, mit kezdjen a repülőgépekkel, eleinte felderítésre használták azokat, a pilóták kézifegyvereket vittek magukkal önvédelmi célra, ha ellenséges vonalak mögött lennének kénytelenek leszállni. A repülés gyerekcipőben járt akkoriban, hiszen motoros repülő 1903 december 17-én emelkedett először a levegőbe – Orville Wrightal a fedélzetén és 12 másodperc alatt 39 méter tett meg. Von Richthofen hírhedt, vörösre festett gépe, a Fokker Dr. I-es 14 évvel később már 300 km-es hatótávolsággal rendelkezett, csúcssebessége pedig 185 km/h volt.
Francia és angol pilóták támadtak először földi célpontot repülőgépről, egy német menetoszlopra dobáltak „nyilakat”. Az első eredményes légiharc 1914. október 4-én volt, egy francia gép le tudott lőni egy német repülőt. Ezután a fedélzeti fegyverek gyors fejlődésnek indultak, Anthony Fokker 1915 nyarára megalkotta a szinkrongéppuskát. (A gép törzsére szerelt géppuska, amely a propeller lapátjai között lő át, szinkronban azok forgásával. Mivel a fegyver közel helyezkedett el a repülőgép hossztengelyéhez, a pilóták a gép törzsével célozhattak.)
A kezdetek tehát a lehetőségekről, egy új harcmodor kialakulásáról szóltak, amelyben az ellenséges pilóták kölcsönös tisztelettel tekintettek egymásra. Miközben szinte függetlenítették magukat a földi pokoltól, a lövészárkok borzalmaitól, saját szabályaik szerint küzdöttek, amelyben például tilos volt sérült gépre lőni és az elfogott pilótákkal is úriemberként bántak. Ez a háború végére megváltozott és ugyanolyan embertelen küzdelemmé vált a légiharc, mint a földön. Ebben a korban vált legendává Manfred von Richthofen és maradt égi lovag halála napjáig.
Sziklai Frigyes
Forrás: