Ízek kavalkádja, avagy tányérral a világ körül - Kína II. rész

Biztos vagyok benne, ha megkérdeznek valakit mi jut eszébe Kínáról, akkor az étel, a pandák és a gagyi benne lesz a felsorolásban. Ez pedig merő tévedés! Kína ősi kultúrája, varázslatos tájai és az emberek, akik minden ízükben magukban hordozzák a számunkra oly titokzatos kelet báját – és furcsaságát – nem érdemlik meg, hogy a gagyi hazájaként gondoljunk az országukra. A kínai átlagkereset havi kétezer yüan körül van, ami átszámolva hatvanezer forintnak felel meg, viszont az árak a magyar mércével mérve sem alacsonyak. Így számukra az olcsón elérhető fogyasztási cikk tömegtermék. Ugyanúgy igaz ez az ételekre, mint minden másra is. A városokban szinte minden sarkon található étterem, jobb-rosszabb, így mindenki megtalálhatja a pénztárcájának és ízlésének megfelelő ételt. Mások is állnak még a sarkon – majd mindegyiken – és ez néha furcsa helyzetbe hozza a gyanútlan és naiv turistát. Tapasztalataim ez ügyben persze biztosan nem felelnek meg a valós helyzetnek, hiszen külföldiként nyilván gyakrabban próbáltak becserkészni, mint a helyieket. Egyik este éppen vacsorázni indultam, amikor kilépve a szállodából egy jól öltözött, nadrágkosztümös hölgy megállított és szép tiszta angolsággal figyelmeztetett, hogy jobban teszem, ha visszamegyek a szállodába esernyőért, mert hamarosan esni fog. Megköszöntem szépen a figyelmeztetést és tovább indultam, mondván nem megyek messzire. Erre győzködni kezdett, hogy menjek vele, van egy üzlete, ahol jól szórakoznék. Nem értettem a dolgot, de nemet mondtam, nem megyek én sehova idegenekkel. Ekkor ideadta a névjegyét, amin semmi más nem állt, csak az Elanie név és egy telefonszám. Akkor értettem meg mi is az az üzlet, amit meg akar mutatni. Vacsora után a hátsó bejárat felől közelítettem meg a szállodát, nehogy összefussak Elanie-vel, akkor meg egy férfi szólított meg kevert kínai-angol nyelven mondván, a Wu bárban hat félmeztelen lány csak engem vár, ha lenne kedvem egy kis „loco-loco”-hoz. Még fényképeket is mutatott. Bemenekültem a szállodába...  

De térjünk vissza az utcára. A folyton tülkölő autók, számtalan robogó, kerékpár és riksa között feltűnnek az utcai élelmiszerárusok is. Sült gesztenyét és kukoricát árulnak olyan kordékról, amik talán talicska és gőzmozdony keresztezéséből születhettek. Vannak utcák, ahol sorban állnak a kerekeken guruló kifőzdék, kínálatuk azonban nem európai gyomornak valók. Áruik már kinézetre sem bizalomgerjesztőek. Ezzel szemben az éttermi választék biztonságos és felettébb változatos is. Sok helyen körbeforog az asztal közepe, kedvünkre válogathatunk az ételek közül. A különféle húsok, párolt és sült zöldségek, tálkában szószok és rizs étvágygerjesztő keverékének nem igen lehet ellenállni.

Egy speciális étkezési forma a Hot-Pot, amelynek távoli unokatestvére a Korean Barbecue – erről majd máskor. Az asztal közepébe süllyesztett elektromos melegítőre levest szolgálnak fel egy kettéosztott kerek tálban. A két félben különböző ízű levesek fortyognak, amelyekben mi magunk főzhetjük ki az ételt. Húsgombócokat – a választék az alapanyagot és a fűszerezést tekintve is igen nagy - előfőzött fürjtojást, zöldségeket és szószokat szolgálnak fel kívánság szerint. A tea ingyen jár az étel mellé szigorúan ízesítetlenül, de sörrel és üdítőkkel is olthatjuk szomjunkat étkezés közben. A legelterjedtebb a Tsingtao sör, szinte mindenhol lehet kapni – még reptéri sörautomatákban is.

Habár a youtube s a facebook, mint a kapitalizmus mételyei nem érhetőek el Kínából, a nagy amerikai étteremláncok és a Coca Cola jelen vannak ott is. Közkedvelt a KFC. Kínai kísérőm már megérkezésemkor oda akart vinni, de szerencsére sikerült lebeszélnem róla. Nem akartam, hogy első kínai étkezésem egy KFC-ben legyen. Ha csak tehette rábeszélt, hogy ott vacsorázzunk, mondván más már nincs nyitva. Valamiféle Kínába szánt speciális fűszerezést használhatnak a panírban, más íze van a rántott csirkének, mint itthon vagy az Egyesült Államokban. Sanders ezredes bizonyára forog a sírjában...

Hosszabb utakra felszerelkeznek a Magyarországon is kapható Vifon levessel (Instant levespor, tészta.), a vonatokon szinte sor áll a mosdóhoz, hogy felönthessék meleg vízzel, majd elszürcsölgethessék a levest. A kínai emberek büszkék az ételeikre, a változatos ízekre, de mindezek mellett jól megfér az instant leves is.

Végezetül megosztanék egy ősi kínai fájdalomcsillapító receptet, amely legfőképpen fog-, illetve fejfájás ellen jó.

Odamegyünk a mandarin, azaz az elöljáró házához. Azért ehhez, mert a mandarin eléggé gazdag ahhoz, hogy márványból legyen a kapuhoz vezető lépcső. A feng-shui-ban (ami egyébként szó szerint azt jelenti mandarin nyelven, hogy vízér) jártas olvasók tudhatják, hogy milyen fontos a márvány a csí áramoltatásában. Levesszük a sarunkat, mélyen meghajlunk a mandarin háza felé – mintegy megadva az elöljárónak a megfelelő tiszteletet -, majd a négy világtáj felé is fejet hajtunk az univerzum egységének hódolva. Végezetül egy ismételt főhajtás a mandarin háza felé, majd egy irtózatos rúgást mérve a márványlépcsőre, mintegy varázsütésre elmúlik a fogfájásunk.

Nem állítom, hogy ezt a receptet kínai barátaim osztották meg velem, de benne van mindaz, amit Kínáról megtudhat az alkalmi utazó. Miszticizmus, tekintély-, valamint hagyománytisztelet és végtelen derű, amivel az életet szemlélik.   

Sziklai Frigyes